Harangok zúgnak...

Harangok zúgnak.
Remeg a lombok alja.
Feltámadás: van!

(Németh Péter Mikola)

Habemus papam! - Van pápánk!

Habemus papam! - Van pápánk!

Jean-Luis Tauran, a bíborosi kollégium proto-diakónusa bejelentette a Szent Péter-bazilika balkonján, hogy Jorge Bergoglio jezsuita bíboros, Buenos Aires-i érsek lett az új pápa, I. Ferenc néven.

(Forrás: Magyar Kurír)

Jorge Mario Bergoglio SJ

Az első latin-amerikai és az első jezsuita pápa. Tömegközlekedéssel jár, főpapi rezidencia helyett apartmanban lakik, síkra száll a szegényekért. Jorge Mario Bergoglio 76 éves, párbeszédre kész személyiség.

Jorge Mario Bergoglio 1936. december 17-én született Buenos Airesben, olasz bevándorló munkáscsaládban. Ötgyermekes családban nőtt fel, édesapja Olaszországból vándorolt ki Argentínába, és a vasútnál dolgozott. Kémiát tanult, de a papi hivatást választotta. A szeminárium elvégzése után, 1958-ban belépett a jezsuita rendbe. A filozófiai doktorátus megszerzése után irodalmat, pszichológiát és filozófiát tanított, 1969-ben szentelték pappá. A kiváló vezetési képességekkel megáldott Bergoglio 1973-tól hat évig a rend tartományfőnöke, 1980-tól annak a szemináriumnak a rektora volt, amelyben végzett, doktori értekezését Németországban készítette el. 1998-ban lett Buenos Aires érseke, 2001-ben kreálta bíborossá II. János Pál pápa. Három vatikáni kongregációnak is tagja, 2005 óta az Argentin Püspöki Konferencia elnöke.

Bergoglio teológiai gondolkodásában inkább mértékletes, kész a párbeszédre. Küzd a társadalmi igazságtalanságok ellen, határozottan kiáll a szegények mellett. Aszketikus hozzáállással viszonyul a világhoz: tömegközlekedéssel jár, nem költözött be a főpapi rezidenciába, s állítólag még ételeit is maga készíti. Sokoldalú: jó szakács, szereti az operát, a görög műveltség barátja, Shakespeare és Dosztojevszkij a kedvenc írója. Jól úszik, erős, holott gyerekkora óta tüdőproblémái vannak. A kevés szavú ember megszólalásainak súlya van a 40 milliós Argentínában, ahol a lakosság 90%-a katolikus. Karácsony és húsvét idején Bergoglio felkeres beteg gyerekeket ápoló kórházakat, fogházakat, megmossa a betegek és foglyok lábát, de a közszereplés nem az ő műfaja.

(Forrás: Magyar Kurír)

MTV - Este Extra, 2013. március 13. - Pápaválasztás (link)

Az új pápa első szavai a hívekhez

Bergoglio pápa ezekkel a szavakkal fordult a hívekhez:

Testvéreim, jó estét!

Tudjátok, hogy a konklávé kötelessége, hogy püspököt adjon Rómának. Úgy tűnik, a bíboros testvéreim a világ másik végére mentek el érte, de itt vagyunk. Köszönöm a fogadtatást. A római egyházmegyei közösségnek megvan a püspöke: köszönöm!

Először is imádkozni szeretnék emeritus püspökünkért, XVI. Benedekért. Imádkozzunk érte együtt, hogy az Úr megáldja és a Szűzanya oltalmazza.

A Szentatya ezután elimádkozta a hívekkel a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Dicsőséget, majd így folytatta:

„Most pedig induljunk el ezen az úton: a püspök és a nép közös útján. A római egyház útja ez, azé a városé, amely a szeretetben minden egyházat vezet. A testvériség, a szeretet, a köztünk lévő bizalom útja ez. Imádkozzunk mindig egymásért, kölcsönösen. Imádkozzunk az egész világért, azért, hogy széles körű testvériség valósuljon meg.

Azt kívánom, hogy ez az út, amit ma elkezdünk az Egyházban, és amelyben engem az itt jelenlévő bíboros helynököm fog segíteni, gyümölcsöző legyen ennek a gyönyörű városnak az evangelizálásában!

Most szeretnék áldást adni, de előbb, előtte szívességet kérek tőletek: mielőtt a püspök megáldaná a népet, azt kérem, hogy ti imádkozzatok az Úrhoz, hogy Ő megáldjon engem: a nép imáját kérem, amely áldást kér püspöke számára. Mondjuk el csendben ezt az imát, a ti imádságotokat értem.”

Ferenc pápa Urbi et orbi áldást adott minden jelenlévő hívőre, majd így búcsúzott tőlük:

„Testvérek, elköszönök. Nagyon köszönöm, ahogy fogadtatok. Imádkozzatok értem, és hamarosan újra találkozunk! Holnap a Szűzanyához szeretnék menni imádkozni, hogy oltalmazza Róma egész városát. Jó éjszakát és jó pihenést!”

(Forrás: Magyar Kurír)

Korábban
Vatican TV
http://www.vatican.va/video/index.html

DunaTV
http://www.dunatv.hu/musor/elo

Extra omnes - megkezdődik a konklávé

Extra omnes - megkezdődik a konklávé

Délután fél 5-kor a Pál-kápolnából átvonulnak a Sixtus-kápolnába, amelyet már berendeztek a szavazásra. Az Extra omnes (idegenek távozzanak) felkiáltás után hivatalosan megkezdődik a konklávé. ...

Szerdától kezdve mindennap négy szavazásra kerül sor. A pápa megválasztásához kétharmados többségre van szükség, vagyis a 115-ből 77-re. A bíborosok számára a konklávé idején a csend és a teljes visszavonultság az elvárás, amikor mindenki tekintete a Sixtus-kápolna tetején elhelyezett kéményre szegeződik. A fehér füst felszállását sokan követik majd élőben a világ minden pontján. ...

(Forrás: Magyar Kurír)

Európa lesz a leginkább képviselt kontinens: a 115 választó bíborosból hatvanan európai országokból érkeztek. Ezt követi Amerika (észak és dél együtt) 33 főpásztorral, Afrika 11, Ázsia 10, majd Óceánia 1 bíborossal. ...

(Forrás: Magyar Kurír)

Vatican Television
http://www.vatican.va/video/index.html

Korábbi események

Sede Vacante - Interregnum - Széküresedés időszaka

A Szentatya utolsó nyilvános találkozása a hívekkel, pápaválasztás

Sede Vacante - Interregnum - Széküresedés időszaka

Sede Vacante - Interregnum - Széküresedés időszaka

"Este nyolckor pedig véget ért XVI. Benedek pápasága.

Mindezzel elkezdődött a széküresedés időszaka, azaz a sede vacante (avagy interregnum), ettől kezdve a bíborosok testülete irányítja az Egyházat addig, míg az újonnan megválasztandó pápa el nem fogadja megválasztását."

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia - XVI. Benedek Castel Gandolfóba repült: elkezdődött a sede vacante

Magyar Kurír - Amikor nincs pápa: mit kell tudni a sede vacantéről?

Korábbi események
A Szentatya utolsó nyilvános találkozása a hívekkel, pápaválasztás

A Szentatya utolsó nyilvános találkozása a hívekkel, pápaválasztás

A Szentatya utolsó nyilvános találkozása a hívekkel

A római Szent Péter térről szerdán a Duna élőben közvetíti a visszavonuló XVI. Benedek pápa utolsó audienciáját. 

XVI. Benedek pápa február 11-én, három májusban esedékes szentté avatás ügyében összehívott konzisztórium során jelentette be lemondását, amely február 28-án este 8 órakor lép hatályba. A Szentatya utolsó nyilvános audienciáját február 27-én délelőtt a Duna közvetíti (10.30). A kilencven perces műsort a Duna World 17.25 órakor megismétli. Az adásban Mucsányi János szerkesztő-műsorvezető és Török Csaba püspökkari tv-referens, a műsor szakértője működik közre. (...)

(Forrás: Duna Televízió)

Duna TV videótárban is megtekinthető
(Windows Media Player plugin szükséges: Chrome, Firefox)
Link: http://www.dunatv.hu//musor/videotar?vid=753423

XVI. Benedek pápa utolsó általános kihallgatása
http://www.magyarkurir.hu/hirek/xvi-benedek-papa-utolso-altalanos-kihallgatasa


Hálaadás a pápáért Szegeden

Február 28-án 18 órakor a szegedi székesegyházban szentmise keretében adnak hálát XVI. Benedek főpásztori szolgálatáért és kérik a Szentlélek bölcsességét a Vatikánban rövidesen megtartandó konklávéhoz.

Hálát adnak a pápáért Veszprémben

Csütörtökön 18 órakor a veszprémi Szent Mihály-bazilikában szentórát tartanak rózsafüzérrel. Ezt követően, 19 órakor kezdődik a hálaadó szentmise.

Te Deum XVI. Benedek pápáért Székesfehérváron

Spányi Antal megyés püspök (...) bejelentette, hogy a Szentatya utolsó hivatali napján, február 28-án, csütörtökön 18 órakor hálaadó szentmisét mond a székesegyházban a pápáért, megköszönve Istennek Őszentsége kegyelmekkel teli apostoli szolgálatát.

Utolsó audienciája után Twitter-üzenetet küldött XVI. Benedek pápa

„azt szeretném, hogy mindannyiunkat öröm töltsön el amiatt, hogy keresztények vagyunk, Isten – aki egyszülött Fiát adta értünk – szeret bennünket”.

Amikor nincs pápa: mit kell tudni a sede vacantéről?
(...) megváltozik a Szentszék címere is, Szent Péter kulcsai közt ugyanis nem a pápai tiara, hanem egy esernyő foglal helyet az interregnum alatt. Ez egyszerre jelképezi a pápa hiányát és a camerlengo kormányzását az Egyház világi javai felett. Így a camerlengo bíboros is kiegészíti a széküresedés idejére címerét ezzel a jelképpel.

Az elmúlt 20 óra hírei és vatikáni hírek a Magyar Kurír portálon.


VATICAN PLAYER itt, Vatikáni Rádió itt.


Korábban

XVI. Benedek utolsó általános kihallgatása - élő közvetítés
A világ minden részéről emberek ezrei érkeztek Rómába február 27-ére, a Szentatya utolsó általános kihallgatására.

A Vatikáni Rádió honlapján – itt – élő adásban lehet nézni az eseményt 10.25-től.

(Forrás: Magyar Kurír)

• Animált képes ismertető: Hogyan zajlik egy pápaválasztás? Interaktív ismertető itt.
• Vatikán: a következő hetek eseményei
• Benedek pápa élete képekben
• Két videó: így búcsúztak a hívek XVI. Benedektől utolsó nyilvános pápai miséje végén
• A Sixtus-kápolna: a pápaválasztás helyszíne
• XVI. Benedek pápa lemond péteri szolgálatáról

(Forrás: Magyar Kurír)

XVI. Benedek pápa utolsó általános kihallgatása

(...)

Az általános kihallgatás, mint mindig, most is szentírási szakasz felolvasásával kezdődött. Ez alkalommal a Szentatya Pálnak a kolosszeiekhez írt leveléből vett következő idézethez fűzte elmélkedését, az egész világgal megosztva rendkívül személyes gondolatait, érzéseit.

„Amióta erről hallottunk, mi is szüntelenül imádkozunk értetek, és könyörgünk, hogy akaratát teljesen ismerjétek, nagy bölcsességgel és lelki megértéssel. Így majd az Úrhoz méltón éltek, egészen az ő tetszése szerint, minden jótettben gyümölcsöt hoztok, és az Isten ismeretében gyarapodtok. Dicsőséges hatalmában szilárdítson meg titeket nagy erővel, hogy mindvégig kitartsatok és állhatatosak legyetek. Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban; kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába”.

Pál apostolhoz hasonlóan a pápa is úgy érzi szívében, hogy mindenekelőtt Istennek kell hálát adnia, aki vezeti és növeli az Egyházat, aki elveti igéjének magvát, és így táplálja a hitet népében. Ebben a pillanatban lelke szélesre tárul, hogy magához ölelje az egész világon jelen lévő Egyházat. Hálát ad Istennek az újabb „tapasztalatokért”, amelyeket péteri szolgálatának évei során kapott az Úr Jézus Krisztusba vetett hitről és arról a karitatív szeretetről, amely az Egyház testét átjárja és élteti a szeretetben, valamint a reményről, amely megnyit bennünket, az élet teljessége, a mennyei haza felé irányítva minket.

A pápa mindenkit imáiba foglal a jelenben, amely Istené, amelyben összegyűjt minden találkozást, minden utazást, minden lelkipásztori látogatást. Mindent és mindenkit összegyűjt imáiban, hogy az Úrra bízza őket; azért, hogy teljesen megismerjük akaratát, minden lehetséges bölcsességgel és spirituális értelemmel, és hogy Őhozzá, szeretetéhez méltó módon tudjunk viselkedni, minden jótettben gyümölcsöt hozva (vö Kol 1,9-10).

„Ebben a pillanatban nagy bizalmat érzek, mert tudom, mindnyájan tudjuk, hogy az evangélium igazság szava az egyház ereje, élete. Az evangélium megtisztít és megújít, gyümölcsöt hoz mindenütt, ahol a hívek közössége meghallgatja és befogadja Isten kegyelmét az igazságban és megéli azt a szeretetben. Ez az én bizalmam, ez az én örömöm” – mondta XVI. Benedek pápa.

„Csaknem nyolc évvel ezelőtt, április 19-én elfogadtam, hogy magamra vállalom a péteri szolgálatot. Ez a szilárd bizonyosság továbbra is mindig elkísért engem. Abban a pillanatban, amint azt már több ízben kifejtettem, a következő szavak visszhangzottak szívemben: Uram, mit kívánsz tőlem? Nagy terhet helyezel a vállamra, de ha Te kéred ezt tőlem, szavadra kivetem a hálókat, annak biztos tudatában, hogy Te vezetsz majd engem. Az Úr valóban vezetett, mellettem állt, mindennap érezhettem jelenlétét. Az Egyház útjának olyan szakasza volt ez, amelyben voltak örömök és fények, de nem könnyű pillanatok is.

Úgy éreztem magam, mint Szent Péter az apostolokkal a bárkában a Galileai-tavon: Az Úr olyan sok napfényes és könnyű szellővel kísért napot ajándékozott nekünk, amikor bőséges volt a halfogás; voltak olyan pillanatok is, amelyekben a vizek háborogtak és ellenszél fújt, csakúgy, mint az Egyház egész történelmében, és úgy tűnt, hogy az Úr alszik. De mindig tudtam, hogy abban a hajóban jelen van az Úr, és mindig tudtam, hogy az Egyház hajója nem az enyém, nem a miénk, hanem az övé, és nem hagyja, hogy elmerüljön; Ő az, aki kormányozza a hajót, természetesen az általa kiválasztott emberek révén is, mert ő akarta így. Ez a múltban is bizonyosság volt és ma is az, amelyet semmi nem homályosíthat el. Ezért ma szívem telve van hálával Isten iránt, mert soha nem vonta meg az Egyház egészétől és tőlem sem vigaszát, világosságát, szeretetét”.

A hit évében vagyunk – folytatta katekézisét a pápa az utolsó általános kihallgatáson. „Ezt azért hirdettem meg, hogy megerősítsem hitünket Istenben, egy olyan kontextusban, amely úgy tűnik, egyre inkább második helyre kívánja szorítani Istent. Mindenkit szeretnék felszólítani, hogy újítsa meg szilárd bizalmát az Úrban. Gyermeki módon bízzuk magunkat Istenre annak a bizonyosságában, hogy karja mindig támaszt nyújt, és lehetővé teszi, hogy mindennap előrehaladjunk a fáradságok közepette is. Szeretném, ha mindenki érezné, hogy szereti őt az az Isten, aki Fiát adta nekünk és megmutatta határtalan szeretetét. Szeretném, ha mindenki érezné annak az örömét, hogy keresztény.

Egy szép ima, amelyet minden reggel el kell mondanunk, így szól: „Imádlak, Istenem, és teljes szívemből szeretlek. Köszönöm, hogy megteremtettél, hogy kereszténnyé tettél.” Igen, örüljünk a hit ajándékának; a legértékesebb javunk, amit senki nem vehet el tőlünk! Köszönjük meg az Úrnak ezt a napot imával és következetes keresztény élettel. Isten szeret bennünket, de azt várja tőlünk, hogy mi is szeressük őt.”

A pápa így folytatta búcsúbeszédét:

„Nem csak Istennek szeretnék ebben a pillanatban köszönetet mondani. Egy pápa nincs egyedül Péter hajójának vezetésében, bár ő az első számú felelős; soha nem éreztem magam egyedül a péteri szolgálat örömének és súlyának hordozásában; az Úr olyan sok személyt helyezett mellém, akik nagylelkűen, Isten és az Egyház iránti szeretetből segítettek nekem és közel álltak hozzám”.

A pápa mindenekelőtt a bíborosokhoz fordult: „bölcsességetek, tanácsaitok, barátságotok értékesek voltak számomra.” Munkatársai közül elsőnek kiemelte Tarcisio Bertone bíborost, államtitkárát, aki hűségesen kísérte ezekben az években. „Az Államtitkárság és az egész Római Kúria, csakúgy, mint mindazok, akik a különböző munkahelyeken a Szentszéket szolgálják: sok személy arca, akik nem tűnnek ki a tömegből, árnyékban maradnak, de éppen a csöndben, a mindennapi odaadó munkában, a hit és az alázat lelkületével biztos és megbízható támaszt jelentettek számomra” – mondta a Szentatya.

Ezután egyházmegyéjéhez, a római egyházhoz fordult: „Nem feledhetem el püspök- és paptestvéreimet, az Istennek szentelt személyeket és Isten egész népét: a lelkipásztori látogatások, találkozók, kihallgatások, utazások során mindig nagy figyelmet és mély szeretetet éreztem részükről. De én is szerettem mindenkit és minden egyes személyt, kivétel nélkül, azzal a lelkipásztori szeretettel, amely minden Főpásztor szívében jelen van, különös tekintettel Róma püspökére, Péter apostol utódára. Mindennap mindnyájatokat imáimban hordozlak, atyai szívvel.

Szeretném, hogy üdvözletem és köszönetem mindenkihez eljusson: a pápa szíve átöleli az egész világot. Hálámat fejezem ki a Szentszéknél szolgáló diplomáciai testületnek, amely a nemzetek nagy családját jeleníti meg. Gondolok továbbá mindazokra, akik a jó hírközlés érdekében végeznek fontos munkát, amelyért szintén köszönetet mondok.

Szívből jövő hálámat fejezem ki a világ különböző részein élő sok-sok embernek, akik az utóbbi hetekben megható üzeneteket küldték nekem a figyelem, a barátság és az ima jeleként. Igen, a pápa soha sincsen egyedül, most ismét csodálatos módon megtapasztalhatom ezt, ami megérinti a szívet. A pápa mindenki hozzátartozója, és sokan érzik közel magukat Péter utódához.

Igaz, hogy számos levelet kapok a világon fontos szerepet betöltő emberektől – államfőktől, vallási vezetőktől, a kulturális élet neves képviselőitől. De sok-sok levél érkezik az egyszerű hívektől, akik szívből írnak nekem és kifejezik szeretetüket, amely a Jézus Krisztussal való szeretetközösségből születik meg az Egyházban. Ezek az emberek nem úgy írnak, mint ahogyan pl. egy hercegnek vagy híres személynek szokás. Úgy írnak nekem mint testvérek, gyermekek, egy szeretetteljes családi kapcsolat jeleként. Szinte kézzelfoghatóan érezhető, hogy mi valójában az Egyház – nem egy vallásos vagy humanitárius célú szervezet, szövetség, hanem élő test, testvérek közössége Jézus Krisztus Testében, aki mindenkit egyesít. Az Egyházat ily módon megtapasztalni, vagyis konkrétan érezni igazságának és szeretetének erejét, nagy örömet jelent elsősorban egy olyan korszakban, amelyben mindenki hanyatlásáról beszél. De figyeljük meg, hogy mennyire élő ma az Egyház!

Az utóbbi hónapokban úgy éreztem, hogy erőm csökken, és imáimban azzal a kéréssel fordultam folytonosan Istenhez, hogy világosítson meg döntéshozatalomban nem a magam, hanem az Egyház javát szolgálva. Lépésemet a döntés súlyosságának és újdonságának teljes tudatában tettem, mély lelki nyugalomban. Szeretni az Egyházat azt jelenti, hogy nehéz, fájdalmas döntéseket is bátorsággal hozunk meg, mindig az Egyház javát szem előtt tartva, sosem a magunkét.

Szeretnék visszatérni 2005. április 19-éhez. Döntésem súlyosságát az jelentette, hogy ettől a naptól kezdve mindig és mindörökre az Úr szolgálatába álltam. Mindig, mert aki a péteri szolgálatot vállalja, annak nincs többé magánélete. A pápa mindig és teljesen az emberekhez és az Egyházhoz tartozik. Életéből eltűnik a magánszféra. Megtapasztaltam és most is ezt tapasztalom, hogy akkor kapjuk meg igazán az életet, amikor felajánljuk azt. Akik szeretik az Urat, szeretik Szent Péter utódát is és kötődnek hozzá; a pápának valóban fivérei és nővérei, lelki fiai és lányai vannak az egész világon. Ezáltal biztonságban érzi magát e szeretetközösség ölelésében; nem saját magához tartozik, hanem mindenkihez és mindenki őhozzá.

A „mindig” azt is jelenti „örökre” – nem lehet többé visszatérni a privát életbe. Szolgálatomról való lemondásom nem ellentmondás ezzel. Nem térek vissza a magánélet berkeibe, az utazásokkal, találkozásokkal, fogadásokkal, konferenciákkal teli mindennapokhoz. Nem hagyom el a keresztet, hanem új módon maradok a keresztre feszített Úr mellett. Nem gyakorlom az Egyház kormányzásával járó hatalmat, hanem az imán keresztül Szent Péter mellett állok. Szent Benedek, akinek nevét pápaként viselem, nagy példát jelent számomra ebben. Ő megmutatta nekünk azt az utat, legyen az aktív vagy passzív jellegű, amely Isten művéhez vezet.

Köszönetet mondok mindenkinek azért a tiszteletért és megértésért, amellyel ezt a fontos döntést fogadtátok. Én továbbra is elkísérem az Egyházat útján imával és elmélkedéssel, az Úrnak és Jegyesének való odaadással, amelyet eddig és ezután is megélek. Arra kérlek benneteket, hogy emlékezzetek meg rólam az Úr előtt, imádkozzatok a bíborosokért, akik fontos feladatra lettek meghívva, továbbá Péter apostol következő utódáért: az Úr kísérje el őt világosságával és Lelkének erejével.

Kérjük Szűz Mária, Isten és az Egyház Anyja közbenjárását, hogy mindannyiunkat és az egész egyházi közösséget vezesse, Őrá bízzuk magunkat.

Kedves barátaim! Isten vezeti Egyházát, mindig támogatja, elsősorban a nehéz pillanatokban. Ne veszítsük el soha ezt a hittel teli látásmódot, amely az egyetlen és igaz az Egyház és a világ történetének hosszú útján. Szívünkben legyen mindig jelen az örömteli bizonyosság, hogy az Úr mellettünk van, nem hagy el minket, közel van hozzánk és szeretetével áraszt el bennünket! Köszönöm!" (...)

(Forrás: Magyar Kurír)

„Merj álmodni! Higgy a jövődben!” - párKatt.hu

„Merj álmodni! Higgy a jövődben!”

Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke a párKatt.hu-ról

Olyan világban élünk, amely látszólag nagyon sok lehetőséget kínál a találkozásra, valójában azonban nagyon keveset. Elmegyünk egymás mellett úgy, hogy esély sincs valódi megismerésre. Nem is olyan régen még társadalmi és egyházi ünnepek és intézmények egész sora teremtett lehetőséget arra, hogy a házasságra, családra vágyók egymásra találhassanak. Mára ezek a lehetőségek szinte teljesen eltűntek. Szomorúan tapasztalatom, hogy mi, felnőtt keresztények magukra hagytuk fiataljainkat a párválasztás, családalapítás minden nehézségével. Sokan hordoznak ma olyan sebeket, amelyek miatt csökkent értékűnek érzik magukat. Sok fiatal férfi és nő, a szülők ügyetlensége, gátlásossága és rosszul értelmezett szemérmessége vagy hiánya miatt nem tudja önmagát elfogadni. Aki pedig nem érzi magát szeretetreméltónak, az azt sem veszi észre, ha valaki más szereti. Nagyon fontosnak tartom minden olyan családra vágyóban tudatosítani, akinek még nem sikerült megtalálnia a házastársát, hogy a hiba nem elsősorban benne van!

Ezzel együtt a szülőket is biztatom, hogy legyenek aktívabbak gyermekeik házastárs-keresésének elősegítésében. Régen ezt maguktól megtették, nyíltan vagy burkoltan, de lehetőséget teremtettek arra, hogy a gyermekeik egymásra találhassanak. Ma erre csak nagyon kevesen vállalkoznak.

És hiszem, hogy egyházunknak, egyházi intézményeinknek és szervezeteinknek igen fontos feladata, hogy segítsen azoknak, akik jó szándékkal családalapításra gondolnak. Az egyház örül minden olyan találkozásnak, ami a jövőt hordozza és a legszebb ilyen egymásra találás az, amikor a családalapítás vágyával jön össze két ember. Ez a honlap, a párKatt.hu az ilyen találkozások fóruma. Sok ismerkedési lehetőség elveszett, és ha adódik helyettük más, azt érdemes kihasználni. Számos jó házassághoz asszisztáltam, ami úgy jött létre, hogy az interneten talált egymásra a jövendőbeli férj és feleség. Biztatom a fiatalokat, hogy merjenek álmodni. Álmodni nem ugyanazt jelenti, mint céltalanul álmodozni. Álmodni azt jelenti, hogy valaki hisz a saját jövőjében. Erre hívom a családra vágyókat, hogy bízzanak a jövőjükben, higgyék el, hogy szeretetre méltóak és akkor lesz is erejük megvalósítani mindazt, amiben hisznek.

Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke

(Forrás: párKatt.hu)

Wass Albert - Magyar karácsony az égben

Aki még nem tudott róla, ám tudja meg, hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyesti harangok, odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka megráz egy fényes aranycsengőt. Erre a jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak, s a mennyország összes népe illő sorban betódul a hatalmas kupolaterembe, ahol várja már őket Jézus Király karácsonyfája. Mikor mindenki együtt van már, akkor az Úr Jézus megadja a jelt, s a kiválasztott szentek sorjában meggyújtják a mennyezetig érő karácsonyfán az emlékezés gyertyáit.

Nagy tiszteltetés ám a gyertyagyújtók sorába kerülni s fontos hivatal. Mert ezen múlik, hogy kikről emlékezik meg a mennyország népe azon a karácsonyon. Mikor aztán a gyertyák már mind égnek, akkor az Úr Jézus intésére sorra járulnak az ég lakói a karácsonyfához, s ki-ki ráaggatja a maga imádságát. Ezeket az imádságokat aztán az Úr Jézus megáldja, s szorgos angyalok nyomban aláindulnak velük a földre, hogy szétosszák azok között, akiknek szólnak. Ezek a soha nem hiábavaló, de mindig beteljesülő imádságok a mennyek lakóinak ajándékai a földi emberek számára. Így ünnepelnek odafönt karácsonyt azok, akik közülünk eltávoztak, tudja azt mindenki.

De ebben az esztendőben szokatlan dolog történt odafönt az égben. Már egy héttel karácsony előtt hírvivő angyalok járták sorra a mennyország lakóit s tudatták velük, hogy Jézus Úr parancsára ebben az évben magyar karácsony lesz odafönt.

Ilyesmi még nem történt amióta világ a világ, hogy egyetlen nép javára tartsák az ünnepet s méghozzá egy olyan kicsike, maroknyi nemzetet tiszteljenek meg ezzel, mint a magyar. De Jézus Úr így látta illőnek s helyesnek, s így is történt.

Mikor aztán megszólaltak odalent a földön ma este a karácsonyi harangok, egy szeplős arcú, vézna kis angyalka, aki még egészen új volt odafönt, rendelkezés szerint kezébe vette a fényes aranycsengőt, hogy megadja vele a jelt. Azonban olyan ijedt és elfogódott volt szegényke a nagy megtiszteltetéstől, hogy nyomban el is ejtette a csengőt, amiből aztán egy kis bonyodalom származott. Padlót érve a csengő ugyanis élesen felcsengett egyszer, amitől a szárnyas kapuk nyomban nyílani is kezdtek. Mivel azonban a csengő nyomban el is hallgatott, a kapuk is abbahagyták a nyílást, és a kint várakozók számára csupán egy szűk kis rést hagytak, melyen keresztül csak a soványabbja tudott beférni, a kövérebbje nem. Az újdonsült kis angyalka pedig úgy megszeppent a maga ügyetlenségétől, hogy szégyenében nyomban elszaladt, s elrejtőzött a karácsonyfa lehajló ágai alá.

Az Úr Jézus, látva a bonyodalmat, maga vette föl a csengőt s megrázta jó erősen, amitől nyomban szélesre tárultak a kapuk, s a nép betódulhatott az égi kupolaterembe. Jézus parancsára széles kört hagytak szabadon a karácsonyfa körül az égi magyarok számára, akik utolsónak vonultak be, ünnepélyes elfogódottsággal, hogy elfoglalják a megtisztelő helyet. Mikor aztán mindenki együtt volt, az Úr Jézus megadja a jelt: gyúljanak hát ki az emlékezésnek lángjai a magyar karácsonyfán!

Elsőnek az ősz István király lépett a fához s néma méltósággal gyújtotta rajta az első gyertyát. Sorra követték az Árpád-ház tagjai, Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak s a többiek mind, hosszú, hosszú sorban. „Pro libertate”, suttogta a nagyságos fejedelem, s Petőfi Sándor keze reszketett, amikor kinyúlt a márciusi ifjak emlékének gyertyája felé. S rendbe kigyúlt az egész magyar történelem, s ott ragyogott pazar fényben a mennyei palota közepén, egész világ csodálatára. S mikor már minden gyertya égett a karácsonyfán, előlépett öreg Csikay Gyuri, esett vállú hajdani kolozsvári cigányprímás, állához emelte kopott hegedűjét, s felsírt a húrokon a magyar „Mennyből az angyal…” De olyan szépen, olyan szívfájdítóan, hogy még az Úr Jézusnak is megkönnyesedett tőle a szeme, s ártatlan kicsi angyalkák a háttérben csupa gyönggyel sírták tele a padlót.

Majd az Úr Jézus jelt adott megint, s rangsor szerint István király lépett oda elsőnek a fához, hogy felaggassa rá a maga ajándékát, földi magyaroknak. Aranytekercsre írott áldásos imádság volt, súlya majd földig húzta le a gyönge ágat. Szent László vitézi erejét, Zrínyi Miklós bölcs megfontoltságát, Rákóczi Ferenc lelkes hitét s Petőfi Sándor lángoló szívét aggatta fára. Úgy megtelt rendre minden ág magyaroknak szóló magyar imádsággal, hogy mire a más nemzetségből valók sorra kerülhettek, már csak úgy roskadozott a fa a tehertől.

Sok-sok időbe került, míg a mennyeknek minden lakója odajárulhatott a karácsonyfa elé a maga ajándékával. Nemzet még ennyi imádságot nem kapott, amióta világ a világ! Mikor aztán az utolsó imádság is rajta csüngött a fán, az Úr Jézus megáldotta valamenynyit, s míg a sok nép vonulni kezdett újra kifelé a szárnyas kapukon, szorgos kis angyalok nyomban hozzáfogtak, hogy batyuba kössék a sok égi kincset, s alászálljanak vele kicsi Magyarhonba.

Végül aztán már csak az égi magyarok álltak ott még mindig a magyar karácsonyfa körül, imába mélyülten. Az angyalok elhordták már az utolsó ajándékot is, s a gyertyák is kezdtek csonkig égni, amikor az Úr Jézus szeme hirtelen megakadt valami fehéren, a roppant karácsonyfa alsó ágai között. Jobban odanézett s hát bizony egy kis angyalka köntösének a csücske volt az. Az újdonsült szeplős kis angyalka, aki elejtette az aranycsengőt, kuksolt ott még mindig nagy ijedten. Az Úr Jézus félrehajtotta az ágakat, s kézen fogva elővezette onnan a szeplős kis angyalt. „Hát te minek bújtál oda?” – kérdezte tőle mosolyogva. „Restellem magamat” – vallotta be a szeplős. – „Elfelejtettem volt azt a csengőt, lássa.” „Oh, hát te voltál az!” – nevetett az Úr. „Ne búsulj semmit, megtörténik az ilyesmi mással is. De téged még nem láttalak itt eddig. Mi a neved? Honnan jöttél s mikor?” „Katika a nevem s Budapestről jöttem – felelte a vézna, szeplős kicsi angyal – november negyedikén, Uram.

Néhány pillanatig mély-mély csönd volt a nagy kupolateremben. Az égi magyarok mind a vézna kicsi angyalkát nézték, s valamennyinek könnyes volt a szeme. Aztán Jézus szelíd hangja törte meg a csendet. „Isten hozott, Katika” – mondta jóságosan, s keze gyöngéden megsimogatta a kis szöszke fejet. „Aztán küldtél-e te is ajándékot Budapestre a tieidnek?” „Küldtem, Uram” – felelte Katika, s elpirult a szeplői alatt. „Aztán mit küldtél?” – kíváncsiskodott az Úr Jézus. „Szép ünnepi imádságot szüleidnek, kis testvérkéidnek?” A kicsi angyal képe még pirosabbra gyúlt. „Nem imádságot küldtem” – vallotta be szégyenkezve. Az Úr Jézus igen nagyon elcsodálkozott. „Nem-e? Hát mi egyebet lehet küldeni innen?” „Kenyeret” – felelte szepegve Katika. „Szép fehér égi kenyeret. Minden nap félretettem, amit nekem adtak itt. Hiszen én kapok még máskor is” – tette hozzá bizalmasan. „S ha nem, hát az se baj. De odalent Budapesten nincsen fehér kenyér, régóta már…”

Mély, döbbent csönd volt, szentek, angyalok pisszenni se mertek. Hiszen ilyesmi még nem történt emlékezet óta, hogy valaki kegyes imádság helyett kenyeret küldött volna alá a mennyországból.

Aztán az Úr Jézus lehajolt s homlokon csókolta a kislányt. „Jól tetted, Katika”, mondta halkan s lopva kitörölt egy tolakodó könnycseppet a szeméből, „sokszor a kenyér a legszebb imádság. Én is azt adtam egyszer az én népemnek, amikor lent jártam a Földön. Kenyeret.”

Valahol a meghatottan álló magyarok sorában egy öreg nagymamából kitört az elfojtott zokogás. Katika kitépte magát az Úr Jézus karjaiból, odafutott az öregasszonyhoz és két vézna karjával átölelte. „Ne sírj, nagymama!” – kiáltotta hangos, csengő angyalka-hangon, mely egyszeribe betöltötte az egész mennyországot – „Apuék nem éheznek többet odalent! A mennyei kenyér, amit küldtem, meglásd, eltart sokáig!”

Az Úr Jézus mosolygott. S mosolyától, bizony, akár hiszik, akár nem: kisütött a nap Magyarország fölött!